Kádár népe

Nagyon-nagykoalíció :) Fogalmam sincs hol készült a kép, de biztos nagy élet zajlik ebben az épületben :)

Valahol egyszer olvastam, hogy a graffitisek megkímélik az új BKV és MÁV szerelvényeket, de a régieknek véleményük szerint "már úgyis mindegy". Az alábbi kép rácáfol erre a kijelentésre, hisz valamelyik utcai "művész" rettentő fontos üzenetet akart megosztani a világgal, így úgy tűnik kivételt tett.

A múltkor egy ismerősöm arra panaszkodott, hogy nincsen Budapesten egy normális, hangulatos kis romantikus étterem, ahol elkölthetne a párjával egy gyertyafényes vacsorát. No lehet, hogy kicsit messzebb kell menni, de az alábbi kép láttán úgy érzem simán megérné.

Országimázs.

Patyolat (egyik kedvenc szocreál szavam) :)

Április 11.-ére készülve! Wahltag ist Zahltag, ahogy a német mondja.

EU-konform, HACCP-szabványos bódé.

Kulturált konfliktuskezelés a szomszéddal...

Az aktuális üzemanyagáremelésekből fakadó kellemetlenségeket kompenzálni lehet az alábbi intézményben. Ne benzint tölts magadba, hanem szeszt! Utána már nem is fázol, meg amúgy is lesz*rod az egészet.

Pálinkás jó reggelt kívánok! Az alábbi képen látható italozóhoz hasonlatos helyet minden bizonnyal mindenki talál a saját közelében is. Végülis a Super size me óta tudjuk, hogy a junkfood egészségtelen, és hát itt is tízig tart a reggeli akció, nosza toljunk be egy kommersz reggeli stampót az arcunkba, ahogy az Kádár népéhez illik!

A mai nap két említésre méltó, és kicsiny hazánk közéletére igen jellemző híre:

1) Egy Leila nevű 20 éves hölgyike szopási rekordot kiván február 20.-án felállítani amire várja az önkéntes urakat, akik úgymond célszerszámot biztosítanak a nemes ügyhöz. Meglepődtem volna, ha ezt a egyedülálló kisérletet nem kishazánk egyik szülőttje próbálná kivitelezni. Elvégre pornónagyhatalom vagyunk vagy mi.

2) A másik pedig, hogy tovább folytatódik a BKV szakszervezetei között kitört vita, aminek tárgya az, hogy végülis melyiküknek köszönhető, hogy a cég vezetése beadta a derekát. Az érdekképviseleti szint nálunk olyan alacsony, hogy az már nevetséges. A legtöbb szakszervezet vezetősége vagy nem csinál semmit, vagy valamelyik nagypárt (többnyire a szekfűs) ülepét nyalja épp fényesre. Aztán ha tényleg elérnek valami sikert, a saját munkáltatójuknál, akkor meg egymásnak esnek a sikermorzsákért. Ezek a jelenségek is a társadalmi szervezetlenség, és a nép önálló kezdeményezőkészségének elképesztő hiányát támasztják alá. Egyáltalán mi a francnak több mint 25 BKV-szakszervezet? Hogy legalább egymással is le legyenek foglalva a fene nagy semmittevésben?

A vonzó név már félsiker.

A vonzó név már félsiker.

Sale means szél in Magyarland...

A jó öreg Szomszédok sorozatban az élet minden kisebb és nagyobb problémájára találhattunk egy kis útbaigazító magyarázatot. Ez itt például megmondja, mit kell gondolni a szakszervezeti sztrájkokról (igen, pl. a BKV-ról). A didaktikus szájbarágosdi segített a magyar prolinak kialakítani az álláspontját ebben a zűrzavaros világban. Mindezt egy olyan társadalmi trauma átélése után, hogy egyszer csak - horribile dictu - GONDOLKODNI KELLETT!!! 90-ben hipp-hopp úgy alakult, hogy már az volt a menő akinek saját véleménye van, és többé már nem mondja meg senki föntről, hogy az a vélemény micsoda legyen. Amikor a sorozat megszűnt, az utolsó kis kapaszkodó is elillant. Amióta Etus vagy Gábor Gábor nem hinti a tudásmagvat a míveletlen főkre, azóta sokan céltalanul tapogatóznak a sötétben.

Hirtelen jött felindulás ihlette a blog elindítását, ami akkor tört rám, mikor megpillantottam az egyik ingyenes, főleg alúljárókban osztogatott napilap hátlapját, majd a 9. oldalát.

Ugyanis évek óta arról értekeznek politikai szakértők, hogy vajon mikor éri el a magyar társadalom a politikai felnöttkort. Vagyis azt az állapotot, amikor már nem az olcsó igéretekre és demagóg lózungokra fog reagálni a választó mint alkálifém az oxigénre, hanem megpróbál egy kicsit gondolkodni is, és a dolgok mögé látni. Például mint Németország nyugati felében, ahol ha valaki beveti a klasszikus "minden olcsóbb lesz + mindenki több pénzt kap" kombót, azt a sokat tapasztalt és politikai öntudattal bíró német választópolgár úgy küldi el a náthásba, hogy a lába nem éri a földet. Ugyanis a sokat látott fritzek pontosan tudják, hogy mikor akarja valaki kollektíven hülyére venni (volt benne részük). No de visszakanyarodva kis hazánkhoz: mint minden vitában itt is voltak optimistábbak, akik azt prognosztizálták, hogy a 2010-es válsztás, húsz évvel a rendszerváltás után meghozza az áhított aranykort, amikor talán nem arra fogunk szavazni, aki a másikra jobban rálicitál nyugdíjügyben.

Hát erre jött a nagy kiábrándulás az újságot megpillantva: az utolsó oldalon egész lapos Fidesz hírdetés, hogyasszongya: "A Fidesz megvédi a nyugdíjakat a szocialistáktól". A belűl talált hírdetésen meg a konkurencia hangja: "A Fidesz csökkenteni akarja a nyugdíjakat, de mi majd megvédjük azt". És egy pillanat alatt rá kellett jönnöm, hogy már megint ugyanazt a nótát kezdi fújni mindenki. A hárommillió koldus országából a hárommillió nyugdíjas országává formálódtunk. A két nagy párt, már megint elkezdett versenyezni, hogy melyikük tud a nemrég még összeomlás szélén lavírozó költségvetésből többet igérni az ország inaktív részének, és már megint nem beszél egyikük sem arról, hogy mi lesz ennek a fedezete.

Helyben vagyunk...